A ménesi csodatévő

Saját felhívásomnak eleget téve, kitekintettem.

Néprajzos barátaim szokták vala mesélni, hogy a szép –vagy tán nem is oly’ szép- emlékű Monarchiában a szegedi polgároknak komoly szőlőbirtokai voltak az Arad-hegyaljai borvidéken. E két település adja a borvidék központját és tulajdonképp két nagyobb részre is ez alapján lehet osztani.

A ménesi, vagy Ménes-hegyaljai borvidék az utolsó északi pont, még érezni az adriai éghajlat jótékony hatását, amely éghajlat mellé páratlan domborzati kép és talajösszetétel társul.

A vidék szőlészeti szempontjából fontos helyei: Solymosvár, Kladova, Ópálos, Ménes, Györök, Baracka, Aradkövi.

Ménes-hegyalja leghíresebb és legelismertebb fajtája természetesen a kadarka, amelyből azt a bizonyos vörös aszút is készítették, amely a legendák szerint a tokajival is felvette a versenyt. Inkább kékszőlős vidék, Merlot, Pinot noir, Cabernet franc és Sauvignon is megtalálható, de Balla Gézának köszönhetően már nagyon jó otthonra lelt a Kékfrankos is.

Magyarád-hegyalja a borvidék másik központja, fontosabb települései: Kovászi, Világos, Galsa, Muszka, Magyarád, Almásegres, Székesaranyág, Boroszlófalva, Tornova, Selénd, Pankota, Apatelek, Borosjenő. Itt már inkább a fehér szőlők jellemzőek, mint például az őshonos Mustos fehér, Olaszrizling, Muscat, Tramini, Királyleányka. Ezekre a fehérborokra nagyon szép ásványosság jellemző. 

Ennyit a tudományról…

Ezen a tényleg nagyon jó adottságokkal megáldott borvidéken tevékenyedik a sokak által ismert és egyre inkább elismert Balla Géza. Róla azt kell, vagy legalább is jó tudni, hogy valamikor az állami gazdaság borásza volt, ilyen alapról sikerült neki jó érzékkel 1999-ben megalapítani a „Wine Princess” borászatot, hogy aztán a piacnak előrukkoljon egy addig ismeretlen kadarka-stílussal ezen keresztül (is) újra méltó rangjára emelni a borvidéket. Nagyjából 60 hektáron gazdálkodnak, a borvidék minden, már említett fajtájával palettájukon.

A napokban ott voltunk, kóstoltunk, s gyakran ámulatba estünk. Aki még nem volt arra, már csak a borászat miatt is érdemes: igazi mediterrán, Hacienda-jellegű épület, szőlőktől körbevéve…szép, na. A legmodernebb technológia, tisztaság, odafigyelés. Ja, igen. Kiváló borok. Hordóminták és néhány már forgalmazott tétel, vegyesen, pontozva, a teljesség igénye nélkül:

Elsőként mustos fehér, 2008, friss töltés: mézre és citrusokra emlékeztető, nagyon szép, összetett illat, ízben is folytatódik, éles savgerinccel. Tökéletes gasztro-bor, ritkasága miatt is szép jövő áll előtte. Öt, azaz 5.

Olaszrizling 2008: szívem szegleteibe mélyen ott rejtőzik ez a fajta. Oda kell figyelnünk rá. Ez a bor tökéletesen hozza a fajtát a maga rezedás, virágos jegyeivel, emellé társul egy nagy adag ásványosság is, ami szerintem nagyon jól tud állni a rizlingnek. Egyelőre még tartályban van, de olyan komplex, összetett bor, hatalmas testtel, ami akár hordós érlelésre is alkalmassá teszi. Érdemes lesz figyelemmel kísérni, az egyik legjobb rizling, amit az utóbbi időben kóstoltam. Jelen állapotában 6-7 pont között, de fölfelé tart.

A királyleányka folyamatosan kedvencem, már forgalomban lévő tétel. A tavaszi rét minden virágának illatával. Nagyon érthető és nagyon kedves bor. Hatos pont.

A tramini nehéz. Géza panasza és aggodalma jogosnak tűnik: hol a helye egy illatos száraz bornak a palettán? Sokat fogyasztani belőle nem lehet, az emberre telepszik. Ételt ki lehet mellé találni, viszont az ízeket el tudja nyomni. Pedig nagyon szép tétel, az a bizonyos rózsaillat nagyon ott van benne (vagy a rózsának van tramini illata?), de nem mézédesen. 5 pont körül. Vagy tán 6?

Két rozé van a palettán, természetesen rég forgalomban. Az első egy pinot noir. A mintaszerű szín mellett jön a mintaszerű illat: barack, licsi, kis cseresznye. Édes illat, édes érzettel, cukor nélkül. Szép bor, de egy rozé a sok közül, van, akinek ez a stílus nagyon bejön. 4-5 pont között.

A másik rozé a már emlegetett kadarka-pinot házasság. Mély, vibrálóan élénk, pirosas szín, sok helyütt már siller lenne. Ebbe kerül a kadarka első szürete. Maréknyi túlérett szamóca illata és íze. Számomra ez a rozék rozéja, nem kis szubjektivitással 7 pont.

Sokan ismerik már Géza kadarkáját, és sokaknak eszébe jut a sűrű, nehéz textúra, kemény savak és tanninok, fűszeresség, bordói-stílus. Szeretjük is, anno a 2000-es volt az a bizonyos kavics a pocsolyában. 2008-ban játszott egy kicsit: egy 50 hektós hordónyi sillert csinált belőle. A sorsa még kérdéses, véleményem szerint tökéletesen mutatna egy víztiszta bordóis palackban, vagy pedig a garázsomban. Fűszeres-cukorkás illat, gyönyörű savak. Igazából egy olyan kadarka siller ez, amit Kis-Magyarországon vörös kadarkaként találunk, méghozzá a legjavából. Szeretem ezt a bort, már nem először kóstolva, kis siller tesztünkön vakon verte a magyar mezőnyt. Remélem, sikerült rábeszélni a palackozásra. 6 pontos bor.

Az alap kadarka már másnak is tetszett: www.albertgazda.blog.hu/2009/06/21/balla_geza_menesi_kadarka_2006. Mást én sem tudok mondani róla. Igaz. Ez a kadarka a második szüretből származik. A harmadik már kései szüretből jön aztán a prémium. Új kishordó, kókusz-vanília-gyümölcsbomba, fahéjjal, szegfűszeggel. Cizelláltabb, elegánsabb, mint az előző években. 7 pont.

Nagyon nagy élmény volt egymás mellett kóstolni egy 2008-as és egy 2006-os pinot hordóminta. Az újabb egy igazi játék. Nagyon burgundis stílus, benne csipke, meggy és selyemcukor illata. Másodtöltésű barrikhordó, ad hozzá kis vaníliát, de csak úgy mellékzöngeként. Már palackozásra érett, az pedig pihentetésre. A 2006-os mellette robosztus, nehéz bor, rímelve a sokáig ismert bordói-stílusú magyar pinot-okra. Nem kérdés, rendben van, csak ez inkább a termőhelyről és a hordóról, míg a másik a fajtáról és a szabadon engedésről szól. 2008: 7, 2006: 6 pont.

A 2005-ös prémium kékfrankos bizonyítja, hogy a fajta nagyon jól érzi magát itt, a villányi borversenyen „nagyaranyat” kapott, nem véletlenül. Sűrű bor, a sült szilvalekvár illatával, ahogy annak lennie kell. Az újhordó szépen dolgozik benne. Robosztus, kemény bor, sok, de érett tanninnal és szép cserességgel. 7 pont.

A cabernet sauvignon a borász kedvenc fajtája. 2006-ból való ez, fűszerek, kávé. Igazi  csúcsbor és hordóminta. Ugye emlékszünk még, amikor azt mondták, hogy a cabernetben a paprika illatnak kell dominálni? Hányszor gondoltuk, hogy ez az, igen…ez a cabernet…de kérem, az tv-paprika illat volt! Aki járt már paprikamalom mellett, tudja, hogy arra milyen illatok vannak. Az érett, édes paprikáról beszélek. Ott van benne. Hatalmas bor, hosszú-hosszú években érdemes gondolkodni (Géza egyébként amolyan "Grand selectionnak" szánja, nagyon helyesen). 7-8 pont között.

Összességében  elmondható, amit már korábban is elmondtam: Géza borai már régebb is hatalmasak voltak, de ott még inkább a férfias-kemény karakter dominált. Kemény, érett tanninok, cseresség, kicsit olyan könyöklős borok voltak. Nagyon hosszú élettel és potenciállal. Az újabbakban azonban már sokkal több a játékosság, az elegancia. Tudatos váltás ez, úgy gondolom, szakmailag is elismerésre méltó dolog, ha egy borász hallgat a fogyasztóira, sokan nem teszik meg ezt. Géza nagyon jó úton van…apró kérdés, talán valaki meghallja: határainkon túl, a történelem fura játékának köszönhetően néhány magyar borász szélmalomharcot vív…nem lehetne esetleg egy bizonyos címmel...?