Iváncsics 2006
Volt tavasszal egy nagy Kékfrankos-tesztünk, ahol 11 tételt kóstoltunk, ez a bor is szerepelt. Nem ő nyerte a tesztet, de Lőrincz Gyuri és a szekszárdi Borműhely koncentrátuma mellett ezen senki nem csodálkozhat. Viszont, a középmezőnyben végzett, 6 ponttal. Emlékszem, akkor problémáim volt a savakkal (na ja, hiszen Sopron, még ha 2006 is), kicsit kuszának tűnt, bár, mivel aznap hozta a futár, még akár ennek is betudható. Volt ebből a borból nekem még egy palackkal, hát gondoltam, ezeken az esős délutánokon miért ne?
Van rajta egy szép bronzos plecsni, bordeaux-ban kapta, 2008-ban, ami azért szerintem szép dolog, hiszen mégiscsak egy nagyjából helyi fajtáról van szó. A bort most több napig követtem, a vége az lett, hogy kiürült a palack. Igazából úgy lecsúszott, hogy észre se vettem. Szerettem volna szép jegyzetet kerekíteni, de nem megy. Mert az van benne, mint aminek egy igazi, érett kékfrankosban benne kell lennie: szilvalekvár, nagyon szép nagyhordós illatok, ami a napok teltével csak szebbé vált, szépen beépült és lekerekedett tanninok. Úgy néz ki, hogy pont azok a dolgok, az első kóstolásnál nem tetszettek, lesimultak. Nem túlsúlyos bor, kicsit szikárabb, mint a szekszárdi társai, de pont ettől ez nekem A soproni kékfrankos. Kerek, kedves, élénken játékos. Most külön, kicsit szigorúbban pontozva ez egy 6 pontos bor. És nagyon él még, van benne élet. Majd legközelebb, pipa mellett.
