Istvándi kései kéknyelű, 2006

Nem vesztem ám el, csak rám szakadt a nyár, aminek örülök, meg annak is, hogy fröccsök tömkelege gurult le mostanában szomjas gigámon. Van jó sok élményem, aztán majd kiderül, hogy kitárulkoznak-e, vagy mélyen magamra rejtve hallgatok...hopp, persze, meg kifőtt a pálinkám is. Életvitelből ugye ennyi elég is?

A bor. Istvándi(y) Gergő barátom még a szegedi borfeszt alkalmával ajándékozott meg egy feles palackkal, aminek már akkor is nagyon örültem, most pedig nagyon. Már a borász személye miatt is. Nekem megnyugtató a jövőre nézve a fiatal borászok jelenléte a szakmában, akik nincsenek híján a tehetségnek sem, sőt...persze, van családi háttér, meg minden, de a minőségre és a fogyasztókra való odafigyelés nélkül ez nem sokat érne. Node. 2006-os kéknyelű, édes, kései. Nem tudom, kinek milyen élményei vannak a fajtáról, nekem Huba bátyánké volt meg eddig, az pedig leginkább Badacsonyról, a savakról, meg a kövekről szólt. Ez meg itten nem (csak). Már az alkohol is feltűnő: 15. Milyen szőlő lehetett ez? Sárga, de nem túlságosan mély szín, inkább az a bizonyos lázas testnedv...szép, na :) Lusta mozgású, sűrű bor, illatban sok sok barack, birs, naspolya, kis citrus, persze megtámogatva egy jó adag bazaltos-köves illattal is. Nagyon komplex illatot mutat, amit a korty is tovább visz: gyümölcsösség, kedvesség, savak és kő az ízben is. Nagyon komplex, édessége ellenére mégsem nehéz bor, van benne játékosság bőven. Nem szeretem a hasonlatokat, de van egy számomra kedves típusú nő, az igazi nyári szépség. Lengeség, kedvesség, játékosság, buja kacérság. Gondolkodás nélkül kiosztottam neki egy 8 pontost.

Köszönöm!