Nem tagadhatom, elfogultsággal viseltetek a soltvadkerti Fontékkal (nem, nem az a Font, itt Frittman-rokonságról van szó, kérem) szemben. Olyan 3-4 évre tekint vissza velük való ismerettségem, néprajzos társasági doktorunk mutatta meg akkor rozéjukat, amitől persze, ahogy illik, rögtön szerelembe is estem. A család 28 hektáron gazdálkodik egyébiránt, teljes erőbedobással és odafigyeléssel. Akit bővebben érdekel a családi összefogás, bátran látogassa meg a honlapot, informatív, érthető és jó, talán ismét frissül is. Igazán elkötelezett a pincészet kapcsán a 2006-os Ezerjó válogatás után lettem, amiről már mások is szépen zengedeztek, megérdemelten. Rozéjukat egy-két évig Frittmannék mellett emlegették, most már talán túl is nőttek azon. Személyes meggyőződésem, hogy az Alföldnek nagyon jól áll a rozé, érdemes ezzel foglalkozni, Varga Árpiék, Béla Zoli, Somodi is nagyon szépeket alkotnak.
Világosabb lazacszínnel köszön, illata a kis porosság mögött eper, banán és kivi, nagyon finom mandulás- kis vaníliás fűszerekkel. A kortyban szép pezsgős, jól eltalált szénsav, löcsös, már túlérett eper, málna, a vége pedig kis kesernyével, határozott savérzettel köszön el. Talán még egy icipici maradékcukor jól állna neki, hogy kerekebb, közérthetőbb legyen, de így is friss, ropogós, kb. 1000 Ft-os árával pedig óriási best-buy-a az évnek. Diófa, pad, szóda, Kedves és barátok tökéletes kísérője. ***(*)