Jelentem, mással ellentétben én bejutottam. Korán is érkeztünk, szerencsénk is volt és bevallom, segítettek is, amiért köszönet, de tudom, máshogy nem nagyon ment volna. Ráadásul azt is tudom magamról, hogy 30-40 percet én sem várakoztam volna, ennyit engem ne várasson meg egyetlen zárt kapu, egyetlen morcos beengedő ember sem. Amúgy is rossz volt látni, ahogy Gál Lajos a sor mellett szaladgálva próbált tompítani a helyzeten.
Magáról a rendezvényről: nem voltam eddig ezen a Borünnepen, ez volt az első alkalom, viszont nagyon jó kezdeményezésnek tartottam, talán azt mutatja, hogy az amúgy a nem túl erős összefogásáról híres-hírhedt borvidéken is elindul valami, nem csak 13 borász tartozik az elit csapatba. Persze, volt egy kis hiányérzetem, 27 borászatot találtam, Kaló, Tóth István, Bukolyi nem tudom, merre voltak, vagy egyáltalán lettek volna-e, minden esetre úgy érzem, hogy meghatározó emberek ők a borvidéken, kár értük. A rendezésről túl sokat nem tudok, nekem igazából problémám nem volt vele, nem tudom, van-e alkalmasabb hely egy ilyen színvonalú és jellegű programnak, nem vagyok ismerős a Nagyfaluban. Azt láttam, hogy tömegelés volt rendesen, ez talán a 2000 Ft-os belépőnek is köszönhető volt, ráadásul egy borvidék csaknem teljes portfóliójáról képet kaphatott a türelmes, vagy szerencsés látogató.
Nem adok részletes leírásokat, mivel nem jegyzeteltem, nekem egy ilyen töménységű esemény ezt nem engedi meg, szeretek élvezkedni, kószálni és izgalmas tételeket találni. A végére pedig amúgy is alaposan összekuszálódni látszott minden, úgyhogy azokról, ami tetszett, csak néhány szóval:
Nagyon tetszett Bolyki 2008-as (?) Királyleánykája kezdésnek. Nem túl illatos, inkább gyümölcsös, pont eltalálta az arányokat is, ügyes munka. Orsolyáék Abrakadabárja a szép arányokról szólt, a hordóhasználat is tökéletes, ügyes, arányos bor. Gál Lajos Mézese érdekes volt, ha jól emlékszem, felvásárolt Mézes Fehér bora, egy régi fajta szép értelmezése. Hagymási 2005-ös olasza az évjáratot és árat figyelembe véve is nagyon korrekt tétel, talán több is annál. Pók Tamás Fehér Pajdosa nagyon figyelemre méltó, amúgy is két kedves fajtám házasításáról van szó. Nagyon érett anyag, szép bor, vibráló savakkal, hosszú élettel. Simon Mágusnál Viogniert kóstoltam, böcsületes savkészlettel játszik. Lőrincz Doktor Boldogságosa a fáról szólt, az Örökké viszont nagyon tetszett, a hordó jól eltalált, egzotikus gyümölcsök és finom fűszerek.
Rozéval nem sokat időztem most, Hagymásié, kifejezetten friss, ropogós, gyümölcsös, szeretem-bor volt.
Vörös fronton már kezdtem elgyengülni, de emlékeim azért itt is maradtak szépen: pinot fronton Gál Tibiéké és Orsolyáéké mutatta szép arcát, fineszes, szép borok voltak. Tóth Feri bácsi 2008-as Kadarkája is tetszett, rengeteg fűszerrel és bájos játékossággal. St. Andrea 2006-os Merengője változatlanul nem tud elbűvölni, túlárazott és túlmarketingeltnek tűnik (a bikavér-dologgal nekem amúgy is komoly kétségeim vannak, de nem vagyok ezzel egyedül, lassan igyekszem a gondolataimat is megosztani). Tetszett még Pók Tamás vörös Pajdosa, a Károly Róbert Főiskola Kadarkája is szép, gyümölcsös-fűszeres arcát mutatta. Sike Tamás egy igazi különlegességet mutatott, az évjáratra nem emlékszem, talán 2009-es pinot noir jégbor. Érdekes játék. Aztán vágytam egy nagy vörösre is, végül Simon Barbár Zsenijével bíbelődtem el, megérte. Ritka a szépen beérett egri Sauvignon. Szép zárás volt. (Itt jegyezném meg, hogy volt még egy nagyon szép gyümölcsös Shyraz, de halvány fogalmam sincs róla, hogy kié volt. Valaki esetleg emlékszik rá?)
Több bűnömre nem emlékszem.
