Konyári fehér Loliense, 2007
Az ember mindig nehéz helyzetben van, ha úgy próbál bort kóstolni, hogy tegyük fel, az élv borásza szépítette és szűrte azt. Van egy eleve hendikepp, egy magasabb elvárás, amit elvárunk, mert hiszen, ha nem vakon kóstolunk, bizony meggyőződésem, hogy lehetetlen a totális objektivitás. Ilyen körülmények között fogtam neki egy 2007-es fehér Loliense kóstolásának, ezt követően konkrét benyakalásának, majd rá két napra máshol, újra.
A bor reduktív, a
A szín halovány, látszik, hogy reduktív a stílus. Illatában sárgabarack, körte, kis alma, nagyon enyhe bazsalikom is megfér, szép, nincs gond, bár meglehetősen zárkózott. Érdekességképp, a chardonnay-t inkább vélem benne felfedezni, mint a sauvignont. Kóstolva aztán az illatban érzettek folytatódnak is-nem is. Mintha egy picit lukas lenne a közepe. Nincs benne izgalom. Nagyon rendben van, kerek, meg minden, tejszínes – szarvasgombás - sonkás tésztához barátokkal egyenesen kiváló, de ezen kívül picit egysíkú. Kevés a sav, mintha a cukor is sok lenne (alkoholja nem magas, így maradékra gondolok). Talán ezt támasztja alá, hogy a borban volt szénsav is, ez engem kifejezetten zavart, a stílushoz nagyon nem illik, arra meg gondolni sem merek, hogy a stabilitással gond lett volna, netán újraindult a palackban…ez egyébként mindkét palackban benne volt. Utóízben érezni a rizling kis kesernyéjét is.
Így utólag elmondható, hogy rendben van ez a bor, viszont nincs benne semmi izgalom. Könnyű, reduktív bornak sok, nehéznek meg kevés. Nem is értem most én a szándékot. Amolyan 4, netán 5 pontos bor.
