Úgy néz ki, divat lett mostanában a Balatoni-borrégió. Volt itt egy nagyszerű (?) borverseny, pardon, azt mondták, hogy borminősítés is, fura eredményekkel, bővebben a témáról itt és itt, na itt viszont már nem is nagyon szeretnék beszélni róla, sommás véleményem az iménti helyeken fellelhető.
Nem pont ebből az apropóból, de kaptam nem olyan rég egy palack Bujdosó chardonnay-t. Nem vagyok rajongója a fajtának, valahogy nem érintett meg, egy-két kivételtől eltekintve nem érzem túlságosan izgalmas bornak. Persze, van, amelyik lehengerelt, ilyen volt a szegedi borfeszten Szöllősi mesteré, vagy volt még szép élményem egy Borona Kórházas tételről is, amiről itt írtam is.
Bujdosóék amúgy nagy kedvenceim mostanában, a már említett fesztiválon volt alkalmam végigkóstolni a sort, emberileg és szakmailag is nagyon korrektek, mostanában egyre inkább kezdik őket pallosra emelni, nagyon helyesen. Ez a tétel 2007-ből származik, ha minden igaz, a 2006-os szűzterméshez hasonlóan ez is részben tartályban, részben pedig kishordóban érlelődött. Szép tiszta a szín, főleg sárgás reflexekkel, a hordós részét látni, illatában pedig érezni. Egy olyan bor, ahonnan a fajta vakon bármikor megismerhető. Almás, kekszes illat, a hordós érlelés egyértelműen felismerhető, ami mellé a tartály megtartotta a gyümölcsös jelleget is. Ízben ugyanez folytatódik, nagyon szép, érett savakkal, a relatíve magas alkoholédességet szépen támasztja. Nagyon jól csúszik a bor, az arányok nagyon rendben vannak. Utóíze is hosszú, talán egy pici kesernye bontja a képet. 5-6 pont közé, és ha az árát nézem,
