Légli Chardonnay 2006
Az utóbbi időben sok találkozásom volt Légli Ottó boraival. Sose csalódtam. Na jó, talán egyszer, épp legutóbb volt egy kis csalódás, a 2006-os János hegyi Sauvignon blanc-ja nagyon tetszett 2008-ban, aztán hirtelen a bor elkezdett zuhanni és a sokat ígérő anyag darabjaira hullott. (Többek között ezért sem gyűjtögetem én a borokat, hanem igyekszem mihamarabb elfogyasztani, hiszen az tulajdonképp azért van, ahogy azt már más is megírta.) A 2007-es Gesztenyés rajnait a fajta magyar mérföldkövének tartom, úgy ahogy van, változatlanul, a Land(l)ord pedig talán a legmegbízhatóbb minőségű Chardonnay évről-évre.
Itten pedig az „alap” Chardonnayról szólnék, lévén, hogy azt kóstoltuk. A bor 30%-a tartályban, 70%-a pedig 300 l-es hordóban érlelődött. Halvány szalmasárga szín, ahogy annak lenni kell. Illatban érződik a hordó, de nem az új, ami kicsi, hanem a donga, ami friss tölgy. Aztán természetesen alma, körte és barack, semmi sem zavar bele a képbe, úgy kerek, ahogy van. Kóstolva-forgatva a szájban folytatódik az illat, elsősorban fehér húsú gyümölcsök, nagyon jól strukturált, érett savak (nem kevés, de pont jó). Hosszú, szép lecsengés és végtelen kerekség...és nagyon jól csúszik. Tényleg Légliesen könnyű...ilyen nálam egy 6 pontos bor. (Abba már bele sem merek gondolni, hogy vajon Angela Muir erre a borra a 100 pontos rendszerben hányat is adott volna?)
