Csobánc cooperation
Valamiért a Badacsony vonzza az eleganciát, magában hordoz valamiféle nemességet, tisztaságot, idők-felett állást. Aki egyszer eljut ide, bejárja a vidéket és meg tud feledkezni, ki tudja zárni látóköréből a terepjárós turisták harsányságát, elmélyed és visszavágyik. Talán ezért is nem véletlen, hogy Beöthy János, avagy Johannes von Beöthy gyerekkora és 30 évi németországi tartózkodás után visszatalált ide. Kezdetben valamilyen módon Szeremley Hubával, aztán még Villa Tolnay néven, Philip Oserrel, majd személetbeli különbségek miatt újra magányosan, mostanság pedig Tóth Sándor diszeli biogazdával karöltve, kooperációban. A képlet egyszerű: János szerint nagyjából 5-6 hektár szőlő az, amit egy ember átlát, kezében tud tartani, ahol nincs helye a megalkuvásnak, ahol az odafigyelés az általa kitűzött magas minőséget biztosítja. Most ketten vannak, de jön egy harmadik kisbirtokos is. Aztán reményeik egyre több, hogy egyként, de mégis külön-külön lépjenek színre.
A technológia: fehérbornak -a chardonnay kivételével- nincs helye a hordóban. A furmint Tokajé, a hárslevelű Somlóé, a kéknyelű pedig leginkább senkié (merthogy se test, se zamat, csak sav és tűzkő...van benne igazság, ugye?). Badacsonynak, Csobáncnak, Szent Györgynek pedig marad a két rizling és a szürkebarát. Vörösben pedig pinot és kékfrankos a nyerő. No meg egy kis shiraz. A gazda felfogása szerit az ország nem nagyon alkalmas a bordói kékeknek, látva a rengeteg éretlen sauvignont, -ahol valljuk be, sokan beszoptuk azt, hogy a cabernet ízjegye a paprika...naja az éretlen cabernet-é- ebben is lehet némi igazság. Szóval a borok:
Olaszrizling 2006: érett szín, érett illat. Ásványok, dió, alma. Sok, de szép, érett majd' 7-es sav, pici maradék cukor, talán ezért is nem zavaró. Fiatal bor benyomását kelti, édesérzet, a végén zár a kis keserűmandula. A bort az illattól a korty végéig kíséri az elképesztő bazalt. Ha valami terroirbor -ami az én olvasatomban a borvidék minden jellegzetességét, éghajlatot, talajt meg kell, hogy mutasson- akkor ez az. ***/****
Rizling 2008: Rajnai és olasz fele-fele aránya, fűszerezve 8%-nyi furminttal. Inkább citrusokról szól az illat, tartályból jött, fiatal csikó még. Ízig-vérig bazaltbor ez is, szép jövő előtt áll. Nagyon ígéretes.
Szürkebarát 2007: Szép szürkés szín, ananász, virág és kis szalma illatával. Nagyon gurul, itt már kicsit kevés a sav, több a cukor. Nem geil, csak az arányok csúsztak el egy csöppet. A bazalt a háttérben. Kifejezetten tüzes bor, hosszú, de egy kicsit egysíkú utóízzel. ***
Kékfrankos rozé 2008: A nehezebb, borosabb stílus képviseletében. Picit kátrányos illat, viasz, alma és érett gyümölcsök (körte, datolya, barack). Jó ivású, jó sav-cukor arányú bor. Nehézsége abszolút nem telepszik rá az emberre. ***
Kurucvér 2005: Pinot noir, kékfrankos és több fajta kisebb arányú házasítása. Először a nyers fa illata jön, meggymag, macskaméz. Inkább piros bogyós gyümölcsök, hecsedli. Illata folyamatosan változó, nagy borokra mutató. Kedves, élénk, mégis bársonyos a korty, ha stílust kellene találni neki, akkor Chateauneuf du Pape. Nagyon jól iható és magát nagyon jól itató bor. Tökéletes állapotban, a jó arányú új hordó minden szépségével. ****
Kurucvér 2006: Hordóminta. Fahangsúlyos, kávé, fűszerek, elsőre zöldes illatjegyek. Sokan elhamarkodtál a kóstolást , időt hagyva mutatja meg igazi szépségét. Szép cseresség, még élénk tannínok, jelen állapotban messze a palackozástól, de ki tudja? Kicsit ellentmondásos bor, időre van és lesz szüksége, bármerre indulhat.
Novemberi Szüret 2008: Egy kis kísérlet példája, csupán pár száz palackkal készült belőle. Olaszrizling-szürkebarát házassága, kis botrytisszel. Mogyoró, dió, aszalt barack és szalonna. Szép, szép de savban kicsit szegény. Ami van, az a végén jön és rövid ideig tart. **/***
Köszönjük.
