Vendégszövegként megjelent Pécsi Borozós barátaimnál. Ezért is köszönet, no meg a fotókért!
A múltkori argentin-kóst után fogalmazódott meg az ötlet: ha már sikerült ilyen messzire elkalandoznunk kis hazánktól és a kitekintés is egész pofásra sikeredett, térjünk haza, egész mélyen, legyenek terítéken régi magyar fajták. A feladat nemes és nem is egyszerű. Persze, hungarikum a cserszegi, az irsai, a kadarka is... de mi a helyzet az igazi, ősi magyarokkal? A választ persze nem sikerült megtalálni, mert sajnos - gondolom a filoxérának is köszönhetően - nagyon kevés van már ezekből (gondolok itt a gohér, kövérszőlő, bakator, szerémi illetve budai zöldre...stb...). Pécsi barátainkat segítségül hívva végül sikerült összehozni egy 12-es sort. A sors játéka úgy hozta, hogy Balla Géza mustos fehérjét az áldásos APEH-tevékenység miatt nem sikerült megkóstolni, pedig... no meg a másik játék: a cirfandlit akkor még hungarikumnak gondoltam, most már tudom, tévesen (csak annyira tévesen, mint a kadarka, a kékoportó vagy az olaszrizling, amiket azért szeretünk a magunkénak tudni - a pécsi szerk.), de sebaj. A fajtát nem ismertük, most már talán kicsit jobban.
Az első két tétel - számomra - sajnos egyértelműen technológiai hibás volt, de érdekességnek mindenképp érdemes volt. Egy bakator Avasújvárosról illetve egy Plébános András Emil enyedi pincéjéből. A plébánosnak voltak értékei ugyan, de ez talán a cukor jótékony hatásának volt köszönhető csupán.
Gedeon Ezerjó 2008: Igazi technológiai csoda, leginkább a fajélesztőről szól, nincs is ezzel semmi probléma. Kedveskedő, karcsú, szép savakkal. A szőlő talán kicsit éretlen volt, vagy a prés túl erős, minden esetre volt benne egy adag zöldesség. **
Gedeon Sárfehér 2006: ha minden igazi, most már csak Izsákon lehet a fajtát termelni, védett a lelkem, helyesen. Illatban a zöldalma édesen frissítő aromája vonz, mellé egy csipetnyi pemetefű, ami helyesen ízben is folytatódik. A kis cukor szépen tartja a savakat. ***
Régi Magyarország 2008, Szabó Zoltán, Hosszúhetény: A Szerémségtől Felvidékig. Egy házasítás régi magyar fajtákból: járdovány, hólyagos furmint, zöldszilváni, sárfehér, alanttermő, pozsony fehér, szerémi zöld. Eleinte zárt illat, nem csoda, hordóminta még és a kén is fed. Ahogy nyílik, az érettebb gyümölcsök előtörnek, leginkább sárgadinnye vezet. Minden szép benne, kerekedő, de még élete elején lévő bor. ***
Szajki juhfark 2006, Hárs Tibor: Gyönyörű mézes illat, semmi jele a macskapisinek. Inkább gyógynövényes-mézes, kerek, a juhfarkra jellemző erős savak elmaradnak, helyette báj és kerekség. Szép juhfark élmény, a fajta egy eddig ismeretlen iskolája. ***
Katona Borház Balatonboglár, Tokaji Hárslevelű 2006: Igen, tokaji. Sajnos nem szép. Széttcsúszott bor, ahol leginkább a savak maradtak előtérben. Fáradt már. *
Orsolya Hermány Leányka 2007: Nagyon szép, túlérett szőlőre mutató illat. Gyógyszeres kesernye, a bor testével a savak sajnos nem tudtak lépést tartani. **
Eberhardt Cirfandli 2008: Elsőre furcsa, lőporos-tűzköves illat, kérdés, honnan hozta magával, a fajta, vagy a termőhelyről van szó? Furmintos érzések, szép savakkal, a kelleténél picit több kesernyével. ***Radó Cirfandli 2008: Nagyon szép, mélyebb gyümölcsös illat, körte, alma és birs. Kerek korty, nagyon szép test. Mézes, tömény, persze, nem édes. Szárazak közül a legszebb. ***/****
Radó félédes Cirfandli 2008: Viaszos, mézes aszalt gyümölcsök, kis citrussal bolondítva. Édes alma. Játékosság, szép és nagyon helyén lévő sav-cukor arány. ***
Szabó Zoltán Hosszúhetényi Cirfandli, édes, 2008: gyönyörű mély sárgás szín, olajos az egész, és áradó citrus, birs és datolya. A modern aszús illatok minden jegyével, ahogy ez az ízben is megjelenik. Cseppet sem geil a bor, teste és édessége ellenére friss, üde, nagyon játékos. ****
Összegzésként? Érdekes este volt, mindenképp kiemelkedtek a cirfandlik a mezőnyből. Az ősi magyar fajtákhoz nem igazán kerültünk közelebb, viszont a pécsi borvidékhez biztosan. Külön köszönet a Pécsi Borozónak, Győrffy Zolinak, illetve a borászok (Szabó Zoltán, a Radó Pince és Vinotéka, Eberhardt György, és Hárs Tibor) kedves felajánlásának! Hála és köszönet érte, Szabó Zolitól pedig ezúton is elnézést a kései zavarásért.
