Így tél táján nem vágytam citrusrizlingre, sem kedvem, sem hangulatom nem volt könnyelműsködni, így mélységek felé törtem, megpróbáltam biztosra menni, ami eddig szép volt, az talán az újabb évjáratokban is az lesz -és az is lett.

 

Kezdetnek a tavalyi év egyik nagy kedvence, ezúttal egyel újabb évjáratból, Légli 2008-as Banyászója visszafogottan kezdett, de szépen nyílt, körte, birs és barack. A savgerinc még éles, a vége kicsit kesernyés, még nagyon sok ideje van. A ***-ot érdemli így. Az eladó birtokról származó bor 2008-ból hozta Somló mineralitását, füstösséggel, almával és körtével keverve. Fás, de szépen fás, már nem nehézkes, nem túlzó, hanem szerethető és iható bor- ***(*). A vidéknél maradva Szent Ilona jött 2007-ből. Az a fránya fa kevesebb, de talán még mindig sok, az irány azonban meggyőző. A fa mögött, ha hagyjuk, aztán megjelenik a kő. Az alkohol egy kicsit bekukkant, de azon kívül kedves, simuló bor, jó somlaihoz méltóan még van hová érnie, ***. Pár százassal odébb utazva jött a Gál Lajos-féle énekóra, szó-lá-ti. Nagyon szép nyers fa illat. Nem újhordós füstösség, hanem tölgyes, kicsit szirupos. Érett a bor, érett volt az anyag, talán egy pici lendület hiányzik belőle ***(*). Ezután újra visszatérünk Balatonra, Tamásék 2007-esében viszont durva technokolosság rejtőzött, kicsit savanyú uborkára hajazó illat-szag. Talán még petrolos is? Sajnos ízben is folytatódott, pedig a savanyúság mellett nagyon szép dolgok voltak benne, csak ez ráült. Hogy ez palack- vagy borhiba volt-e, nem tudom...** megvan, jóindulattal és a palackhibában bízva. Ezután gyors felejtésként jött az est olasza, Jásdi Lőczedombi válogatása 2007-ből. Már a szín is gyönyörű, az illat átható, rezedás, érett, kicsit olajos-gyümölcsös. Ezek mellett ásványosság, ugyanez az ízben is. Fajta és termőföld tökéletes találkozása, a becsapott gazda minden tudásával. ****(*). A következő a számomra tavalyi év fehérborának egyel fiatalabb kiadása, szárazon. Szászi-féle Kabócás 2007-ből. A rizling illata merre jár? Simán hárslevelű. Méz és hársfavirág az illatban. Aztán kamilla és gyógynövényesség, meg egy kis tűzkő. Az íze egy kicsit fémes, de kerek, mézes-ásványos. Minden a helyén, csak egy csöppet szegényebb, mint az előző, de így is ****. Olasz-zárásként egy félédes játékos, NAG Oldalolasza 29 gr. maradékcukorral, baracklekvárral, birssel és lenolajjal, Szép arányok, szép egyensúly, szép kései szüret, szép, szép, szép. ***(*).

 

Átvezetésként a rajnaik világába Káli Kövek Rezeda 2008, fele olasz-fele rajnai. Itt azért beköszönt az olaszrizling citrusossága, aztán sárgadinnye és Káli-medence: száraz füvesség és sósság. A hordó ellenére kifejezetten friss bor, lendületes, szép íve van, finom bor. ***(*). Szegény Maurus-féle rajnai valamit megsínylett, szanaszét hullott, újraindult, pezsgett és büdös volt, nem finoman petrolos, hanem ótvarul benzines. De! Jött a megváltás és az est bora. Bussay doki nagyot alkotott 2008-ban (is). Amit a rajnaiban nagyon szeretünk, a kis petrolosság, a kovakő....minden, minden a helyén, a pici cukor jól támasztja a lendületes savakat, olajos, gyümölcsös, érett gyönyörűség, csuklóból *****! Zárásként aztán a sokat emlegetett, már már kult-bor, Szentesi Nadapi 2007-es rajnaija. Illatban talán egy picit gazdagabb, mint az előző, szinte tökéletes hasonlóság és gazdagság, pici érett gyümölcsösség és szép meszes ásványosság. Egyedül a kelleténél talán icipicit több cukor zavart meg, de baj így sincs ****(*).

 

Számadás? Nincs. Csak köszönet a borászoknak, minden fronton nagyon rendben vagyunk! Illetve még egy: sajnos vége a sornak.