Ha pár éve valami tuti tippet kértek tőlem hétköznapi bor kategóriában, mindig bátran ajánlottam a Liszt-pincészet (Szekszárd Rt.?) borait. Nagyon kedvező áron becsületes tételek voltak, néha orbitális best-buyok is. Több kategóriában szűrnek ők, néha kicsit átláthatatlanul, de hát csak-csak üzemről lenne szó itt, kérem. Nincs is ezzel semmi baj, nagyon is megvan az ilyen becsületes rt.-k helye a piacon. Számomra mindig is örömet jelentett, ha pénzes emberek borba fektetik pénzüket. Így tett Twickel báró is, amikor 1993-ban megalapította a céget, azóta átmentek már névváltoztatáson, arculatváltáson is, talán most már sikerül megtalálni a fő vonulatot is.

 

 

A bor kifejezetten sötét, hömpölygő színnel köszön, sűrű, szép gallérral. Illata klasszikus újvilági: vanília, kókusz, kávé és szeder. Nagyon behízelgő, szirupos, de már-már túlságosan is sűrű bor. Nekem kicsit sok. Az íze is ezt folytatja: elég erős édes érzet, érett, szép inkább krémes, mint szárító tanninok. Sűrű, nehéz textúrájú anyag, talán már kis túlérésben is volt a szőlő. Jön még nagyon szép étcsoki és szilvalekvár, hosszú utóízében pedig kávé. Klasszikus nagy bor, de nekem hiányzik belőle az „aha” élmény, a finesz, amitől igazán izgalmassá válik. Profi, tudatos borászati munka eredménye, 2700 Ft-ért még nagyon jó választás is. ***(*)