Thummerer Tekenőháti Merlot 2003 (töppedt szőlőből)
Ismét a rehab. Szinte egy-az egyben átemelhetném korábbi bejegyzésem bevezetőjét ide, a különbség ”csupán” a társaságban és a tárcsás bélszín hiányában volt, ugye az ember fia-lány nem feltétlen vágyódik arra, hogy -20-ban bélszínt sütögessen a parton...de a bevezető lényege, amire talán még most sem találtam megoldást, hogy mi a tarkótáji tartás a Thummerer-boroktól? A bizonytalanság? Az esetlegesség? Nem tudom...igaz, most már kezdek megbékülni, az utóbbi időben több alkalommal is futottam bele szép tételekbe az első „Év bortermelőjétől”. Mint pl. nemrég ebbe az igazi csodába.
Presztizs-kategóriás borról van szó, pannon csúcsbor is lett a maga idejében, ezúton is köszönet és hála a lehetőségért, mert nagyon is kijár érte. No de! Az anyag: egészen fekete szín. Átláthatatlanul sűrű, nehéz, hömpölygő feketeség, mély rubin széllel...gyönyörű ez a két szín együtt...aztán az illat: elképesztően mély lekvárosság, szilva, aszalt gyümölcsök áradata. Rumos-puncsos mazsolás, aztán egy leheletnyi marcipán, méz és szilva, a végén kis avarral és földdel. Mindez jön az ízben is: a maradék cukor gyönyörűen épült be a borba, savak is maradtak a kései szüret ellenére, a magas alkohol- cukor- és extraktédesség miatt mégsem geil a bor. Íze elképesztően lekváros és kerek, bársonyos, sehol egy luk, sehol semmiféle hiányérzet, fantasztikus struktúrája van. Ez a bor úgy tökéletes, ahogy van. Minden a helyén, hiba nélküli és az összetettsége ellenére mégis érthető. (10.000 Ft...háááát...ez ennyi...) *****