A csongrádi borokkal úgy vagyunk, ahogy. Hiába szorgalmaztam korábbi posztomban az összefogást, hiába kerestem meg néhány csongrádi borászt az összefogást remélve, nem érkezett válasz. Valahogy túlságosan is magyarnak tűnik ez a vidék, nem szeretünk mi itt közösködni, ahogy néhány nagy borvidékkel szintén megvan ez a probléma. Persze, van néhány, ahol nincs ezzel gond, és láss csodát, úgy néz ki, működik a dolog. (Itt nem bántásként jegyezném meg, de hogy van az, hogy Villányban, Hajóson működik a fránya svábos összefogás, Sopronban is sikerül valami módon összehozni azt, még ha kemény munkával is, Szekszárdon is komoly dolgok körvonalazódnak...nem kellene abból a vérből egy kis transzfúzió, hátha megtanuljuk?). Na, de félre most a bánat, nem is erről akartam írni. Bodor László Bokroson szűri a homok levét, minél nagyobb harmóniára törekedve a természettel -így bioborászatba fogott. 2002-ben fogott bioszőlő-termesztésbe, 2008-tól dolgoz fel bioszőlőt. Kadarka (öreg tőkék, fejműveléssel), Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet Sauvignon fajtákkal dolgozik, ezúttal a zweigelt volt terítéken.
Vibráló, szép rubin szín. Bontásnál először zavaró az illat, mintha kocsány lenne benne...aztán idővel elkezd szépen rendeződni, és jön a felismerés: talán a hordó nyers fáját éreztük annak, hiszen a zöldesség nem változna. Aztán meggy, finom meggymag és háttérben érdekességképpen banán, édes-pörköltes fűszerek. A korty is ezt a finoman sokszínű vibrálást hozza, szép, élénk savakkal, sok-sok meggyel, finom hordóval. Nagyon jól iható és nagyon itatós bor, sokkal több, mint ami a köztudatban él mind a borvidékről, mind a fajtáról. Szép bor! ***
