A borfesztivál vége fele, kicsit elnehezülve a nagy kóstolások után egyre inkább megfogalmazódott bennem: talán érdemes számot vetni magyar borfronton, mégpedig: vannak-e tökéletes, vagy ahhoz közelítő ikonok hazánkban? Merthogy volt néhány tétel, ahol nem tudom, van-e tovább? Egyáltalán, elérkezik-e az a pont, amikor azt tudom mondani, megtaláltam a számomra tökéletes bort, vagy mindig lesz továbblépés? Gondolkodtam tehát és arra jutottam, hogy folyamatosan lehet újabbnál újabb ikonokat találni, talán csak a mérce a lényeg. Úgy tűnik, én megtaláltam a viszonyítási pontjaimat. Néhány szemelvény a teljesség igénye nélkül, röviden, napi adagokban:

Fehérekkel kezdve mindjárt egyik kedvenc fajtám, az olasz. Aki jó olaszt tud készíteni, abban én megbízok. Az a helyzet, hogy ez a bizalmas, pallérozott barát (Márai) számomra a hordóban mutatja meg igazi arcát. Sokáig és a mai napig sokan is gondolják úgy, hogy az olasz kicsit rideg, citrusos fajta, a maga olykor kemény, kicsit húzós savaival, amolyan fröccsborként kezelik, gyakran legyintve rá. Mostanában elég sokat kóstolva bátran jelenthetem ki a fanyalgóknak: van tovább, egész messzire visz az út…úgy tűnik számomra, hogy nagy tételben nehéz odafigyelni rá. Elsősorban kis családi pincék nagy olaszairól tudok szépeket mondani. Első ikonként mindjárt eszembe jut Tamásék 2002-es rizlingje a maga szépséges, mély illatával, olajos sűrűségével. Györgykovács somlaija is örök etalon, bízom benne, hogy a 2006 gyengélkedése csupán valami érthetetlen huba. Aztán örök emlékké égett be nem is olyan rég a talán abszolút mércének számító Szászi Kabócás 2006-ból. Nem tudom, még mennyi van, aki teheti, kóstolja meg. Olyan fokú kerekség, kedvesség, mélység és érettség van benne, amit ritkán, vagy tán soha nem éreztem egyetlen borban sem. Két új felfedezett pedig a Káli-medencéből. A hely és a fajta egymásra találása, bennem legalábbis biztosan. Pálffy Gyula lassan palackba kerülő 2007-ese ugyan nem hozza a Szászi-féle mélységeket, ugyanakkor tökéletes sav-piciny maradék cukor összhangjával, fogyaszthatóságával nagy élmény. Helyben maradva a Cseki-bor szívemnek kedves célt tűzött maga elé: többféle dűlőkísérlettel, hordóval, technológiával kísérletezve. Gyönyörű rizling soruk van, mindegyiket érdemes megkóstolni. Akinek ideje és kedve van, az pedig pünkösdi hétvégén látogasson el a Nivegy-völgyi pünkösdi borünnepre.