Kárpát-medencei Borászok 4. Találkozója, Rozárium

Szép hétvégéje volt Budapestnek…egyszerre 3 helyen kóstolhattak a szerencsések, ott fenn, Nagyfaluban. Van bennem némi rossz szájíz a főváros-központúság miatt, de Istenem, mit tegyünk, úgy tűnik, ez már csak így marad, noha van nekünk kulturális-főváros projektünk is, amelynek csak úgy mellékesen ugye Szeged a társrendezője...na jó, más.

Szóval volt Bországgyűlés, 7x7 és Kárpát-medenceiek találkozója a Rozáriumban. A bőség zavarában maradt az eddig még ismeretlen Rózsakert…megérte. Nem tudom, létezik-e ennél ideálisabb helyszín a borkóstolásra? Még sosem jártam a placcon, de a teraszos elrendezés, a rózsakert, a szép, Chateau-szerű épület is hozzájárultak ehhez. Két hiba, amire talán érdemes lenne figyelni: a látványt rombolta az a néhány szakadt fóliaház, egymásra hányt vasak, másrészt az örök téma: borfesztivál, vagy nagykoncert? Ez sok helyen előkerül, engem zavar, amikor beszélgetnék, de ez lehetetlen a hangos zene miatt.

Szinte minden Nagy-magyarországi borvidék képviseltette magát, őszinte sajnálatomra az Eszterházy-pincészet valamiféle szervezési, vagy engedélyeztetési okok miatt nem tudott eljönni, de ugye tudjuk, nem lehet minden tökéletes. Amire és akire én viszont kíváncsi voltam, az Felvidék, Bott Frigyes és Strekov, régi ismerősként Maurer Oszkár, illetve Ménesről Balla Géza is.

A tapasztalatokról: Bott Frigyes azt hiszem számomra az utóbbi idők legnagyobb felfedezettje. Végigkóstoltuk az egész sort, nem találtam hibát egyetlen borban sem. Mind az emberben, mind pedig a borokban rég nem látott mértékű tisztaság volt. Számomra két bor emelkedett ki mégis egyértelműen a sorból: a nála kóstolt pinot blanc a fajta mintapéldája.   Valamiért a fehérburgundi nálunk kevésbé ismert, a Chardonnay-őrület háttérbe szorította. Én azonban már csak ilyen vagyok…ha cabernet, akkor franc, ha burgundi, akkor a pinot…ez a bor hozza a fajta minden szépségét: kis ásványosság, gyönyörű szép gyümölcsök, az a bizonyos fehér húsú barack, picinyke édes alma, nagyon kerek savak.

Másik pedig a már szinte unalomig ismert, de megunhatatlan Vinculum. Jelenleg úgy gondolom, biztonsággal jelenthetem ki, hogy az egyik legszebb fehérbor, amit valaha is ittam: nehéz, fajsúlyos, mégis érthető bor, csodálatos érett illatokkal, magas, de teljesen belesimuló alkohollal. Tökéletesnek tűnik, no.

Strekovnál nagyon megfogott a zöldveltelíni. A kóstolósorban az olasz mögött volt, úgy gondoltuk, eddigi ismereteink alapján, hogy mégiscsak a zöldet kéne elé tenni. Hiba volt. Nem volt abban a rizlingben semmi rossz, sőt, szép bor volt, de a veltelíni olyan mutatott, amit én nagyon ritkán tapasztaltam ennél a fajtánál. A nagy könyv szerint ennek egy élénk savú, ropogós bornak kellene lenni. Ez nem az volt. Mély, virágos, gyümölcsös, testes bor, játékossággal felszabadítva.

Másodikként a devín-t emelném ki, mint érdekességet. Tramini ill. ha jól emlékszem, piros és zöld veltelíni klónja. A tramini hozhatta valószínűleg az egyértelműen rózsás, de nem túlzó illatot, a veltelínik pedig a savakat. Érdekes és még fiatal bor.

Oszkárnak vittünk a borából. 2004-es Kormányzó volt ez, ami már neki rég elfogyott, a borászokat összegyűjtve kóstoltuk meg a placcon. Kései szüretelésű, szárazra erjesztett olaszrizling, nagyon szépen érett, ereje teljében lévő bor, az érett és nagy rizlingek minden jegyével.

Egy kövidinkát is kóstoltunk. Ugye, hogy ez egy kissé jellegtelen, savas egyszerű bor? A többi biztosan az. Ez egy mély, testes bor, kis maradék cukorral. A borról alkotott kép és az eddigi tapasztalatok alapján hirtelen be is ugrott Fonték ezerjó válogatása...Már-már picit oxidáltnak tűnik, de még belefér.

A 2007-es szerémségi kadarkát pedig mindenki kóstolja meg. Azt hiszem, mindent tud, amit a fajtának tudnia kell. Könnyű, kis fűszerességgel megáldott bor, játékosan.

Balla Gézánál megkóstoltuk a már ismert, de még mindig csodaszép királyleánykát és az általam már máshol, máskor egekig magasztalt rozét, aztán jött néhány meglepetés. Jellemzően 2006-os kadarkák. Nos kérem, Géza tehetsége, szaktudása eddig is megkérdőjelezhetetlen volt, borait is szerettem, nehéz súlyos, eleinte savas és tapadós borok voltak, úgy tűnik azonban, hogy a 2005-ös év után még inkább eltolódik az elegancia felé a stílus. Kevésbé robosztus és könyöklős 2 bor kóstoltunk, az alap és a szelekció kadarkát. Leginkább a hordóhasználatban van különbség, a szelekcióban végre megtaláltam az általam imádott kókuszos jellegű barrikkot, éljen, éljen, fel is kiáltottam szép csendesen.  A Ballada cuvée változatlanul a pincészet legkészebb bora.

Innentől a kép már zavarossá válik. Azt biztosan tudom, hogy Simon Jóskánál voltunk. Elég régen kóstoltuk már a borait és hatalmas minőségi ugrás mutatkozik bennük, a viognier nagyon tetszett, valamint a 2006-os shiraz is. Erre még biztosan emlékszem. Arra is, hogy Figulának van egy szürkebarát válogatása, ami bizony tökéletesre sikeredett, biztos vagyok benne, hogy többet nem nagyon lehet kihozni a fajtából.

Aztán kóstoltunk még…bort. Képzavar. De imádtam ott lenni Érdemes volt.

Kóstolni, kóstolni, kóstolni. Ja: kitekinteni!