A tavalyi év nagy felfedezése volt számomra a szekszárdi Szeleshát pince. Amúgy is hendikeppel indul nálam a borvidék -ha déli végekről van szó és mediterrán-jellegű borvidékről, akkor én ide teszem voksom. 2006-ban palackozott a család először néhány száz merlot, gyönyörű volt, de csak mutatóba. Igazán a 2007-es borokkal törtek be a piacra -de csak óvatosan, szépen. Igyekeznek sok helyen megjelenni, kóstoltani -az őszi kurzus egyik legszebb élménye volt a pincészet bemutatója. Kétségtelen, jókor indultak, csupa kiváló évjáratról beszélhetünk az indulás óta, tény, ezt is lehetett volna szúrni, de nem tették. A munka nagyon tudatos, a borokon, a szőlőn, a telepítéseken is érződik ez. Nem lehengerlő, tömény kávé- és csokibombákról van szó, hanem fogyasztható, mediterrán jellegű, gyümölcsös borokról.
A K2 Kékfrankos kései szüretből származik, 15 hónapig volt új hordóban, ami az illatban nagyon szépen jön, abszolút nem tolakodóan, visszafogottan, de érezhető jelenléttel. Érdemes szellőztetni és várni vele, elsőre van benne valami meglepő pincés-kicsit dohos jelleg, ami nagyon hamar elszáll. Jön még aztán szeder, meggymag, szilva és ibolya, háttérben a már említett hordós jegyet a finom csokoládé hozza. Kóstolva kerek, a tanninok nem kifejezetten krémesek, inkább szárítóak. Határozott a savgerinc is, a testbe még simulnia kell, kicsit még kócos a bor. Ettől függetlenül szépen hozza az íz az illatokat is, a hordó szépen szépen jelentkezik, a végén kicsit az alkohol kikacsint belőle, de ott van benne az ízig-vérig szekszárdi jelleg is. Ajánlott bíbelődni és várni vele, lassan nyitja ki magát. Szépen elkészített bor, még jövő is van benne. ***(*).
A kép innen.
