Fekete Béla Rizling 2006
Nem tagadom, piszok büszke vagyok arra, hogy fiatal korom ellenére az a megtiszteltetés ért, hogy pár éve tegező viszonyba kerülhettem Fekete Béla bácsival, a Hegy egyik autodidakta tudósával. Több bora is lenyűgözött, legemlékezetesebb tétele egy 2003-as Hárslevelű volt, amit sikerült többször, több helyen is kóstolnom, még mostanság is elképesztő szép arcát mutatta, tele élettel és szépséggel. Tegnap aztán úgy alakult, hogy a sorba (csak úgy, barátok közt) bekerült egy 2006-os Rizling. Olasz, bár ez sehol sem szerepel azon a címkén, amely az utóbbi évek tragédiái közé tartozik. Szoktam címkékkel foglalkozni, úgy gondolom, a vizuális részhez komolyan hozzátartozik, nem lehet nem törődni vele. Próbáltam képet keresni, tegnap este kínomban nem fotóztam. Fogalmam sincs, mi lehet a koncepció. Nem állítanám, hogy a design és grafika szakértője lennék, de ez borzalmas: mind minőségben, mind stílusban, mind mondanivalóban. 5 féle betűtípus különböző színekkel, szőlőről készült nagy fotó, aztán még egy kis fotó egy másik szőlőről. Megpróbálok képet szerezni valahonnan, elrettentésképpen, merthogy szerintem sajnos ez az a bor, amit ha ruha alapján vennénk, hátul kullogna, pedig ami a palackban van…
Tudomásom szerint bérelt területről származik a szőlő. A szín határozottan érett, szalmasárga, óarany beütéssel. Sűrű hömpölygés a pohárban, illatban pedig finom és nem tolakodó mineralitás és gyümölcsök. A korty is először gyümölcsös-aszaltas, aztán a végén megindul Somló és az érett fruttis világot szép sóssággal zárja. Komoly és szép, érett savak, hosszú utóíz, hosszúnak tűnő potenciállal. Igazi, minden porcikájában ízig-vérig somlói tétel. Mind a bor, mind pedig a címke emléket hagy, így-vagy úgy. A bor ****, a külcsín nem bántásképp, hanem a jóakarat minden jelével együtt: 0...vagy csak vicc?