Szegedi kadarka

Akadémikus hamisítás?

Persze, közhely, de a rossz hír mindig szárnyakon jár. Megbüntették, ill. egy hónapra bezárták Sümegi József, a Magyar Borakadémia elnökének borászatát, mellette három, számomra tök ismeretlen vadkertit is. Igazából Sümegiről tudjuk csak, hogy a kelleténél több répacukor jutott egy asztalinak szánt borba, a másik háromról egyelőre nincs hír. Bővebben itt.

A tényen nincs mit vitatni, maga a tulaj is elismeri a hibát, a dolog -legalábbis számomra- több kérdést is felvet: hova az OBI ilyen nagy szigora, mikor is egy még forgalomba nem hozott bort küldtek minősítésre? Vajon miért nem volt elég a beküldött tétel letiltása? Vajon a jövőben minden esetben ilyen szigorral fognak-e eljárni, lesz-e következetesség? Ha most igen, eddig miért nem? Egyáltalán: nem kellene-e elgondolkodni a répacukor használatán, ha már így is állandó és megunhatatlan témája a vidék kritizálásának (pedig pedig, ugye, nem csak itt)? Igen, a mustsűrítmény drágább...vannak indokok, érvek és ellenérvek...szóval...én kíváncsi vagyok a folytatásra...ahogy a gondolatokra is.

A ménesi csodatévő

Saját felhívásomnak eleget téve, kitekintettem.

Néprajzos barátaim szokták vala mesélni, hogy a szép –vagy tán nem is oly’ szép- emlékű Monarchiában a szegedi polgároknak komoly szőlőbirtokai voltak az Arad-hegyaljai borvidéken. E két település adja a borvidék központját és tulajdonképp két nagyobb részre is ez alapján lehet osztani.

Kárpát-medencei Borászok 4. Találkozója, Rozárium

Szép hétvégéje volt Budapestnek…egyszerre 3 helyen kóstolhattak a szerencsések, ott fenn, Nagyfaluban. Van bennem némi rossz szájíz a főváros-központúság miatt, de Istenem, mit tegyünk, úgy tűnik, ez már csak így marad, noha van nekünk kulturális-főváros projektünk is, amelynek csak úgy mellékesen ugye Szeged a társrendezője...na jó, más.

Szóval volt Bországgyűlés, 7x7 és Kárpát-medenceiek találkozója a Rozáriumban. A bőség zavarában maradt az eddig még ismeretlen Rózsakert…megérte. Nem tudom, létezik-e ennél ideálisabb helyszín a borkóstolásra? Még sosem jártam a placcon, de a teraszos elrendezés, a rózsakert, a szép, Chateau-szerű épület is hozzájárultak ehhez. Két hiba, amire talán érdemes lenne figyelni: a látványt rombolta az a néhány szakadt fóliaház, egymásra hányt vasak, másrészt az örök téma: borfesztivál, vagy nagykoncert? Ez sok helyen előkerül, engem zavar, amikor beszélgetnék, de ez lehetetlen a hangos zene miatt.

A borfesztivál vége fele, kicsit elnehezülve a nagy kóstolások után egyre inkább megfogalmazódott bennem: talán érdemes számot vetni magyar borfronton, mégpedig: vannak-e tökéletes, vagy ahhoz közelítő ikonok hazánkban? Merthogy volt néhány tétel, ahol nem tudom, van-e tovább? Egyáltalán, elérkezik-e az a pont, amikor azt tudom mondani, megtaláltam a számomra tökéletes bort, vagy mindig lesz továbblépés? Gondolkodtam tehát és arra jutottam, hogy folyamatosan lehet újabbnál újabb ikonokat találni, talán csak a mérce a lényeg. Úgy tűnik, én megtaláltam a viszonyítási pontjaimat. Néhány szemelvény a teljesség igénye nélkül, röviden, napi adagokban: