Thummerer Blauburger 2006
Van-e olyan ember, aki biztosan ki tudja jelenteni magáról, hogy mentes tud lenni mindenféle előítéletektől? Esküszöm, sokszor próbáltam túllépni ezen, de az istennek nem megy. Most, hogy én válogatom kis társaságunk kóstolóira a borokat, már az a lehetőség is elúszott, hogy elmerüljek csak úgy, l’art pour l’art a borokban. Persze, nem panaszkodok, hiszen okom nagyon nincs rá, csak mégis, jó lenne.
Font Cserszegi Fűszeres 2008
A Font család -szerencsére- most már komoly ismeretségre tett szert, köszönhetően az emlékezetes 2006-os Ezerjó Selectionnek, ill. az évről-évre egyre frissítőbb rozéjuknak. Nagyon ügyesen eveztek be egyre többen a boréletbe a kunsági termelők Frittmannék farvizén, elég csak belegondolni picit, hogy 5-6 éve ki hallott -persze az elvakult és leginkább alföldi borbuzikon kívül- Béla Zoliról, az izsáki Varga Árpiékról (jónak tűnő névváltoztatással most már Gedeon pince)? Jól van ez így és ezt -legalábbis saját bevallásuk szerint- egyikőjük sem tagadja, örülnek a lehetőségnek. Még egy kis összefogással, odafigyeléssel és a dolgoknak helyükön való kezelésével talán még inkább előtérbe tudnának kerülni, feltéve, hogy egy-két elvakult szarházi nem tekinti még mindig cukorcefre-termelő vidéknek a Kunságot, ezzel újra visszanyomva az épp vízből kimászó és egyre biztosabb lábakon álló fuldoklót. Mert ugye, hétköznapokon is kell bort inni, az a tészta nem biztos, hogy Kabócást kíván, meg kánikulában az a laza fröccs...
Légli Chardonnay 2006
Az utóbbi időben sok találkozásom volt Légli Ottó boraival. Sose csalódtam. Na jó, talán egyszer, épp legutóbb volt egy kis csalódás, a 2006-os János hegyi Sauvignon blanc-ja nagyon tetszett 2008-ban, aztán hirtelen a bor elkezdett zuhanni és a sokat ígérő anyag darabjaira hullott. (Többek között ezért sem gyűjtögetem én a borokat, hanem igyekszem mihamarabb elfogyasztani, hiszen az tulajdonképp azért van, ahogy azt már más is megírta.) A 2007-es Gesztenyés rajnait a fajta magyar mérföldkövének tartom, úgy ahogy van, változatlanul, a Land(l)ord pedig talán a legmegbízhatóbb minőségű Chardonnay évről-évre.
Pinot több színben
Az úgy volt, hogy az én Laci barátom meghívta a többi Lacit egy borba veszejtett kakasra. Lévén, hogy nem mindenki Laci, erre az időre mindenkiből Laci lett. Remélem, tiszta a kép…s ha már coq au vin, akkor pinot noir. Persze, nem lehet csak úgy hebehurgya módon nekiugrani a dolgoknak.
Ungerbauer Családi Pincészet
Valamiféle küldetéstudat mozgolódik bennem egyre
inkább, hogy ha már Csongrád megye és csongrádi borvidék, ugyan, mutassuk már meg mi is –nem a világnak, hiszen még NB3-ban játszunk- hanem a hazai mezőnynek, hogy erre is vannak szép borok, érdemes ide jönni, szétnézni, kóstolgatni. Amolyan ismerd és ismertesd meg hazádat érzés.
Hilltop Irsai Olivér 2008
A Hilltop borai képviselik számomra azt a stabilitást, ami szerintem elengedhetetlenül szükséges a piac ezen szegmensében. Nem túlbonyolított borok, bármikor, bárhol könnyen fogyaszthatóak, nehéz mellélőni, főleg, ha az ember helyén kezeli azokat. Helyén volt nálam is.
Bujdosó Farkastanya Chardonnay 2007
Úgy néz ki, divat lett mostanában a Balatoni-borrégió. Volt itt egy nagyszerű (?) borverseny, pardon, azt mondták, hogy borminősítés is, fura eredményekkel, bővebben a témáról itt és itt, na itt viszont már nem is nagyon szeretnék beszélni róla, sommás véleményem az iménti helyeken fellelhető.
Nem pont ebből az apropóból, de kaptam nem olyan rég egy palack Bujdosó chardonnay-t. Nem vagyok rajongója a fajtának, valahogy nem érintett meg, egy-két kivételtől eltekintve nem érzem túlságosan izgalmas bornak. Persze, van, amelyik lehengerelt, ilyen volt a szegedi borfeszten Szöllősi mesteré, vagy volt még szép élményem egy Borona Kórházas tételről is, amiről itt írtam is.
Iváncsics 2006
Volt tavasszal egy nagy Kékfrankos-tesztünk, ahol 11 tételt kóstoltunk, ez a bor is szerepelt. Nem ő nyerte a tesztet, de Lőrincz Gyuri és a szekszárdi Borműhely koncentrátuma mellett ezen senki nem csodálkozhat. Viszont, a középmezőnyben végzett, 6 ponttal. Emlékszem, akkor problémáim volt a savakkal (na ja, hiszen Sopron, még ha 2006 is), kicsit kuszának tűnt, bár, mivel aznap hozta a futár, még akár ennek is betudható. Volt ebből a borból nekem még egy palackkal, hát gondoltam, ezeken az esős délutánokon miért ne?
Konyári fehér Loliense, 2007
Az ember mindig nehéz helyzetben van, ha úgy próbál bort kóstolni, hogy tegyük fel, az élv borásza szépítette és szűrte azt. Van egy eleve hendikepp, egy magasabb elvárás, amit elvárunk, mert hiszen, ha nem vakon kóstolunk, bizony meggyőződésem, hogy lehetetlen a totális objektivitás. Ilyen körülmények között fogtam neki egy 2007-es fehér Loliense kóstolásának, ezt követően konkrét benyakalásának, majd rá két napra máshol, újra.
Tóth István Bikavér 2003
Pár éve érdekes bejegyzés született az egri Tóth Istvánról. A tradicionális pincészet, a hangulat változatlan, ahogy a mainstream sem sodorta magával, nem lett felkapott, igazi szürke eminenciásként meghúzódik a háttérben, pedig orbitális „remek vételű” borai alapján talán több járna neki. Persze, ha igényli Ő ezt...Mindenki Pista bácsija, bátyja (milyen furcsa is ez, hiszen hol van ő még attól) a bejegyzés óta is töretlenül komponálja a tökéletes receptűnek tűnő Bikavéreit és a végtelenül elegáns, ízig-vérig tipikusan egri fajtaborait.