Megjelent a "rivális bandánál", vitaindítónak érdekes és érdemes:
Megbolydult a borvilág. Nem csoda: az egész ágazat a csőd szélén tántorog. A tavalyi bevétel sok cégnél 30 százalékkal csökkent, a szőlő eladhatatlanná vált, az ültetvényeket kivágják. A bormarketing meghalt, de előtte is inkább botrányos, mint hatékony volt. Kiderült, a fagyálló nálunk is olcsóbb a jó bornál. A borászok petíciót írnak és várják a csodát.
A csoda jól jönne, de ehhez nem ártana tennünk valamit. Az elmúlt évtized inkább az elszalasztott lehetőségeké volt, mint a közös haladásé. Akinek jól ment, azt gondolta, neki elég a saját sikere. A válságban viszont kiderült, az ágazat egészének sikere nélkül az egyének sem boldogulnak végtelenségig. Szokás szerint inkább a politikát szidtuk, minthogy körülnéztünk volna, mit is tehetnénk. Addig sem jutottunk, hogy helyesen írjuk le gondjainkat. A 12 pont aláírói között vannak, akiknek volt lehetőségük és hatalmuk, hogy tegyenek az ágazatért, de nem éltek vele. A petíció megint arról szól, mit tegyenek a politikusok. A célokkal persze tudok azonosulni, én magam is leírtam egy részét már 2006-ban, de a gondok sokkal komolyabbak. Az egész ágazat jövője van veszélyben. A jövedéki termék kategória megszüntetése, az oktatás, az alkalmi munkavállalás fontos kérdés, a bürokrácia egyszerűsítése még fontosabb, és jó lenne, ha ihatnának vezetéskor egy pohár bort. De ezek egyike sem létkérdés, egy egészséges ágazat ezek nélkül is meglenne. Egy előremutató, és nem másra mutogató 12 pontban a helyzetet kéne leírni, és a létkérdésekre választ keresni. Helyezkedni kell az új kormánynál, de érdemes lenne tenni is valamit a megváltó várása helyett.